Miért? Mostanában csak ez a kérdés jár a fejemben. Miért én vagyok az aki mindig szenved? Miért nem kellek annak aki nekem? Miért vagyok szerelmes egyáltalán? Van értelme ennek az érzésnek? Mert szerintem az én helyzetemben nincsen. Semmi haszna azon kívül, hogy a padlóra küld. Tudom, hogy egy elérhetetlen fiúba szerettem bele..nagyon mélyen és minden reggel egyre jobban szeretem. Tisztában vagyok vele, hogy el kellene felejtenem, de nem megy. Egyszerűen nem. Félek attól az ürességtől amit érezni fogok ha már nem szeretem. De lehet, hogy nem is akarom elfelejteni, mert reménykedek. Pedig mélyen legbelül tudom, hogy nem szabadna. És ez a remény a legrosszabb..